Tudod, hol található Budapest első panelházrengetege?

Amikor lakótelepekről beszélünk, csupa olyan jelző juthat az eszünkbe, mint a szürkeség, az elmaradottság és a rossz minőség. A nagy kép persze sokkal változatosabb, már csak azért is, mert maguk a lakótelepek sem a panelházakat jelentik: Budapesten már a múlt század eleje óta épülnek különféle lakótelepek, volt, hogy a frontról hazatért katonákat, vagy éppen az elcsatolt országrészekből érkező menekülteket kellett viszonylag gyorsan szükséglakásokban elhelyezni. A II. világháborúban inkább a belső vándorlás okozott nehézségeket. Az előző rendszer erőszakos magánosításai és iparosítása miatt tömegek költöztek a jobb megélhetés reményében városokba, Budapestre, ahol nem voltak felkészülve ennyi beáramló új lakóra. Ezután kezdtek típustervek alapján nagyüzemben előre gyártott lakóházakat gyártani, népszerű nevén, paneleket.

Láttad jönni a József Attila-lakótelepet?

Az Üllői út és a Határ út közt elterülő terület eredetileg puszta volt, ahol állatok legeltek, majd az 1800-as évek elején Széchenyi István közbenjárására itt építették meg a város első lóversenypályáját. A versenypálya az évszázad végére lőtér lett, amire izgalmas maradványként a Nyúldomb elnevezés utal, ahogy az akkori katonai zsargonban a lőteret nevezték.

Egy rendezett kilenc emeletes társasház 8. emeletén található ez az eladósorba került, 54 négyzetméteres, kétszobás lakás.

A világháborúval indult meg a beépítés: előbb ideiglenes kórházakat húztak fel, majd jött a menekülteknek készültek szükséglakások. A Mária Valária-telep nehéz sorsú emberek gyűjtőhelyéhez méltó módon változott nyomorúságos környékké. A helyzet annyira rossz volt, hogy a Rákosi-rendszerben inkább elhallgatták még a létezését is. Ezen változtatott a Kádár Jánosról elnevezett korszak, aminek első pontja a nyomornegyed felszámolása, és a József Attila-lakótelep felépítése. Már az 1950-es években megindult a bontás, de a haladásról sokat elmond, hogy a Határ útnál még akkor is álltak a barakkok, amikor átadták a lakótelep első ütemét.

A teljes telep jó sokáig épült: 1957-ben kezdék el, és 1981-ben adták át az utolsó lakóházat. Akkori szemmel nézve igazi büszkesége volt ez a rendszernek, hiszen még újfajta technikák használatára is volt lehetőség.

Jó állapotú, kétszobás, második emeleti loggiás lakást kínálnak az Ecseri és Pöttyös utcai metrómegálló környékén.

Ami a mából nézve egészen furcsa, hogy ezt a mintatelepet rászorultsági alapon töltötték fel, már persze a szokásos protekció mellett. Ha valaki túlzsúfolt lakásban élt sok gyerekkel, akkor jó eséllyel már az első ütem átadásakor kaphatott itt lakást. Emiatt főleg fiatalok költöztek a lakótelepre.

Külön izgalom, hogy bár nem “természetesen” fejlődött környékről van szó, Mester Árpád építész a természetesség érzetét akarta kelteni azzal, hogy kacskaringós utcákat, fákat és parkokat is álmodott a területre. A végeredmény igazi sikertörténet lett, hiszen a mai napig jól élhető és otthonos a József Attila-lakótelep, ahol minden lakókörzetben épült bölcsőde, óvoda és iskola is, miközben több, mint tízezer embernek tudott adni otthont.

Csak rád vár a képen látható csendes környék!

Érdekes kutatás végeztek 1964-ben a lakótelepen élők között, akiket az Élet és Irodalom úgy mutatott be, hogy a "gyárigazgatótól az éjjeliőrig, esztergályostól a Kossuth-díjas professzorig, festőművésztől a főorvoson át a nyugdíjasig és az utcaseprőig, társadalmunk minden rétegének képviselői megtalálhatók itt, gyakran ugyanabban az épületben". Érdekesség, hogy az akkor már mintegy húszezres városrészben élők kulturális szokásait is felmérték: és fanyalogva állapították meg, hogy bár a felmérésben részt vevő "348 család az utolsó negyedévben 5890 könyvet olvasott el (majdnem 17 kötet könyv családonként három hónap alatt!); 684-szer volt múzeumban vagy kiállításon, 157 esetben hangversenyen, 883-szor színházban és 3002- szer moziban", de "kissé lelohad a lelkesedésünk. Mert igaz ugyan, hogy a két legsikeresebbnek ítélt színházi előadás a Hamlet és a Rozsdatemető volt, a filmek közül viszont a Korzikai testvérek, a Púpos és a Szélhámosnő tetszett a legtöbb válaszolónak" (…) A még mindig legnépszerűbb Jókai után Fejes Endre következik, aztán Hugo, Solohov, Hemingway, Passuth, Flaubert, du Gard, majd — igen sok „szavazattal” — az Elfújta a szél…" - olvasható a további népművelést szorgalmazó elemzésben.

Címlapkép: Wikimedia commons